A téli lonc, más néven illatos lonc néhány hétig a tél végi, kora tavaszi kertek sztárja. Az egyébként különösebben nem mutatós cserje ilyenkor lep meg több méter távolságra elérő parfümillatával. Aki nem ismeri, virágzásának kezdetén csak hosszabb keresgélés után jön rá, hogy egy télen lombját megtartó cserjén bújnak meg azok az apró virágok, amelyek ezt az elbűvölő illatot árasztják.
Téli lonc bemutatása
A loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, 3 méter magasra növő téli loncot vagy illatos loncot (Lonicera fragrantissima) Robert Fortune skót botanikus gyűjtötte be Kínában 1845-ben, hogy aztán az egész európai-, sőt észak amerikai kontinensen elterjedjen. Róla annyit érdemes megjegyezni, hogy filmvászonra illő kalandokba keveredett távol keleti növénygyűjtő útjain. Példának okán a kelet Indiai társaság kémjeként 20 ezer teacserjét és nyolc teaszakértőt csempészett át Indiába, hogy ott fellendítse az angol fennhatóság alatt álló himalájai és ceyloni teagazdaságokat.
Ez a közepes termetű, laza koronájú lombhullató cserje félörökzöld leveleit kora tavasszal váltja. Ilyenkor együtt láthatók kissé viseltes előző évi, keresztben átellenes állású, kerekded, tojásdad vagy visszás tojásdad levelei és a friss levélrügyek, amelyek a tavasz ígéretét hordozzák. A virágok nyílása a teljes levélváltás befejeződéséig tart. Az apró, 2 cm-es virágok közelebbről megszemlélve egészen különlegesnek tűnnek, egy tengelyre szimmetrikusak, forrt szirmúak, a virágtengelyen ülnek. A sárga portokú porzószálak é a bibeszál a szintén sárga bibével kilóg a pártából. A lombozat elrejti májusban érő rózsaszínes-piros termést. A szív alakú, szénhidrátokban gazdag álbogyók a madarak kedvencei.
Az illatos lonc könnyen kereszteződik a lándzsás lonccal (L. standishii). A két faj közös gyermeke a korai lonc (Lonicera x purpusii) igen ellenálló, bőven termő, magvait a madarak terjesztik.
Téli lonc a kertben
Sétautak szegélyeként ültetve felemelő élménnyé teszi a kora tavaszi sétát. Kapu, bejárat mellett nem múlik el nap, hogy ne élvezhetnéd illatát. Déli fekvésű, napos falhoz ültetését virágözönnel hálája meg. Egyébként igénytelen, sivár talajon, félárnyékban is megél. Fiatal korában több vizet igényel. Idővel szárazságtűrővé válik. A pangóvizet nem tűri. Elvirágzás után a virágzó ágak harmadát vágd vissza, ha kordában szeretnéd tartani. A levéltetvek, a tripszek, lisztharmat megtámadhatják. Nyáron félfás vagy ősszel fás dugványozással szaporíthatod.
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás